Névadónk

Az esztergomi Babits Mihály Városi Könyvtár 2005 januárjától Helischer József nevét vette fel. Első közkönyvtárát Esztergom Helischer József városi tanácsosnak köszönheti, aki 2538 – nagyrészt latin és német nyelvű – kötetből, valamint több kéziratból, térképből és néhány ősnyomtatványból álló gyűjteményét 1844-es végrendeletében a városra hagyta és adományát 3000 váltó forinttal kiegészítette a könyvtár gazdagítására és fenntartására. A megyei levéltárban ma is megtalálható testamentumból idézve:

„…Minthogy bizonyos volna az, hogy a tudományok virágoztatnák a köztársaságokat, azoknak pedig tenyésztésökre egyik fő eszköz volnának a könyvtárak, ennél fogva már más míveltebb nemzetek példájára már édes hazánkban is némely városok ilyes intézetekkel dicsekedhetnek, kedves Szülőföldem azonban eddig ilyen intézeteknek híjával volna: ebbéli fogyatkozásnak némi pótlására a harmincegynéhány esztendőktől fogva össze-szerzett javaim jelesebb részét tevő, kétezer ötszáz egynéhány darabokból álló könyvtáramat, minden kéziratokkal, jegyzéseimmel, mappákkal és egyebekkel ezen Nemes Szabad Királyi Esztergom Városának, melynek mindenkor híven szolgálni igyekeztem, hozzá vonzó buzgó szeretetem jeléül odaajándékozom, kérvén a tisztelt Várost, hogy ezen csupán alapul szolgálandó, jövendőben más boldogabb Hazafiak által szaporítandó áldozatomat oly szívességgel fogadni méltóztassanak, mint amilyenből az származott – többire annak hova való helyezése, elrendezése és gondviselése iránt teendő rendszabályokat a Nemes Tanács bölcs ítéletére bízom, akitől egyedül fog függni mindenkor…”.

Helischer József 1779. április 12-én született Esztergomban. Apja Székesfehérvárról német kalaposmesterként települt városunkba. Az ő halála után magántanítványok oktatásával tartotta fenn magát, fejezte be gimnáziumi tanulmányait, majd Pesten bölcseletet tanul. Szülővárosában vállalt írnoki állást és aközben végezte el jogi tanulmányait. Néhány év múlva az árvák gondnoka lett, később aljegyző, majd 1829-ben városi tanácsos, mely hivatalát 15 évig viselte. Nagy emberbarát hírében állt. Főleg a kórházzal, az iskolákkal és a köztisztasággal foglalkozott. Mint lelkiismeretes, ügybuzgó hivatalnok, rendbe szedte a szegényház és egyéb alapítványok pénzügyeit, ő volt a továbbfejlesztője az aggok házának is, mely intézményből alakult ki később a kórház.

Nevét két munkája őrzi. Az egyik 1827-ből való: „Esztergom vármegye statisztikai, történeti és helyrajzi leírása”, latin nyelven, kéziratban maradt fenn. A másik munkája nyomtatásban is megjelent: „Rövid tudósítás az 1838 esztergomi árvízről, annak következményeiről, a kárvallottak számára befolyt segedelmekről és ezeknek felosztásáról”.

Esztergom kultúrtörténeti emlékei között igen jelentős helyet foglal el a rendkívül értékes Helischer-hagyaték. Szakavatott kézzel válogatott könyvei igazolják, hogy a reformkori gondolkodás és embereszmény, a kultúra szeretete és tisztelete a kisvárosok „kisemberei" között is hatott. A hagyatékozó gyűjteményének nyomtatott műveiről maga készített – nyelvek szerinti csoportosítással – leltárkönyveket. A történelem és a földrajz osztályain belül külön szakcsoportként szerepeltette a megyéről, illetve a városról szóló – tehát az ún. helytörténeti – irodalmat. A négy leltárkönyvből három ma is megtalálható a könyvtárban.

Miután 1844-ben meghalt, még 61 esztendőnek kellett eltelnie, hogy végakarata – legalább papíron – megvalósuljon. Esztergom képviselő-testülete hivatalosan 1905-ben intézményesítette a hagyatékot: alapítólevélben rendelkezett egy nyilvános könyvtár fenntartásáról és működéséről.

1967-ben, az új könyvtár megépülésével méltó helyet, egy külön helyiséget kapott a muzeális értékű Helischer-féle alapítványi gyűjtemény, de ahogyan bővült a jelenlegi állomány és kellett minden talpalatnyi hely, sajnos, jó részétől meg kellett válnia a könyvtárnak. Évekig csak párszáz válogatott kötet volt már fellelhető „mutatóba” a 67-ben épült könyvtárban. A 2007-es költözésnél azokat is dobozba helyezve a Balassa Múzeumba kellett átszállítani.