Esztergomban alapvetően különbözött a helyzet a fővárosi eseményektől, mivel a városban és környékén fegyveres incidensekre eddig nem került sor. Eleinte mámoros hangulatban zajlottak az események. Többen kijelentették, hogy támogatják mindazt, ami Budapesten történik. Mindegyik szónok elmondta, hogy Nagy Imre mellett állnak, és azt akarják, hogy takarítsák el a Rákosi rendszert. Ez egy nagy tüntetés volt, amelyben az emberek igyekeztek levezetni a bennük felgyülemlett feszültséget, a hallgatás és a félelem évei után.
A tüntetéshez az iskolák közül elsőként a Hell József Károly Műszaki Szakközépiskola diákjai csatlakoztak Veres Jenő és Karakas Lajos (őróla azt kell tudni, hogy híres kommunista
volt csak a megváltozott szélirány miatt vett részt az eseményekben, sőt az elmúlt rendszer illusztris haszonélvezője volt) tanárok vezetésével.
A felvonulást ütemes jelszó kísérte, a legtöbbször ez hallatszott: „Ez a haza magyar haza, minden orosz menjen haza!
Október 26-án néhány száz ember összegyűlt a hadosztályparancsnoksághoz vezető, a bazilikaépítésekor kialakított, „Sötét-kapu”-nak nevezett kb. 80 méter hosszú alagút környékén. Az épületet megerősített őrség vette körül, amelyik a bejáratot is biztosította. A hatalmas épülettömb ablakaiban géppuskaállásokat alakítottak ki, amelyekben részben az idemenekült ÁVHsok várták a tűzparancsot. A Hadosztályparancsnokság előtt lévő embereknek azonban semmilyen kialakult véleménye vagy szándéka nem volt mindaddig, amíg a vidéki autóbuszok meg nem érkeztek.
A parancsnokság épületét két oldalról lehetett megközelíteni: egyrészt a Sötét-kapu városi oldaláról, másrészt pedig a kanonoki épületek előtti részről, amely azonban a középső részen kőfallal volt elzárva. A tömeg végül is a Sötét-kapu előtt gyülekezett. Ezután nézzük meg azt, hogyan is reagált erre Mecséri: „Október 26-án délelőtt Kiss őrnagy Esztergomból jelentette,hogy ott nagy tüntetés van. Én nevezettnek parancsot adtam arra, hogy a parancsnokság épületét biztosítsák, fegyvereket nem adhatnak ki és fegyveres támadás esetén lőjenek. 11 óra
körül visszaindultam Esztergomba.”
Mecséri ekkor úgy érezte, hogy neki Esztergomban kell lennie. Azonnal mozgósította, sorakoztatta kíséretét.
Közben Esztergomban zajlott a forradalom, a fellázadt nép elárasztotta a várost. Kiss Sándor őrnagy Mecséri parancsa értelmében a Hadosztályparancsnokság védelmére berendelte az Esztergom-kertvárosban lévő kiképző zászlóaljat, ami meg is érkezett. Az alagút közepén egy kb. 6-8 főből álló katonai szakasz állt a tömeggel szemben. Az ottlévők nem mertek bemenni, de annál többet kiabáltak: „Ti nem vagytok magyarok!”, „Magyar katona nem állhatja a mi utunkat!” Nemsokára a város felől, a tanítóképző előtt három autóbusz jelent meg, jöttek a Várúton felfelé, mind a három tele volt utasokkal, sőt az első busznak még a tetején is ültek. Úgy háromnegyed tizenkettő tájban zajlott le a tragikus esemény.
A Sötét-kapuhoz érkező első busz megállt a bejáratnál, mivel az ottlévő kiskatonák, mint őrök, figyelmeztették a vezetőt, hogy nem szabad bemenni, de addig már a katonai sorfalat a hadosztály előtt lévő kis térre vonultatták vissza. Csiki Lajos alhadnagy hívta őket az épülethez, hiszen ő volt a sorfalat állókatonák parancsnoka.
(A figyelmeztető lövéseket már korábban leadta).
A visszavonulás láttán a tömeg felemelte a sorompót, és a busz fedezékében benyomult az alagútba. A másik két autóbusz szerencsére nem követte az elsőt, hanem a Sötét-kapun kívül maradtak.
Az első autóbuszt a Sötét-kapu másik oldalán már harckocsi fogadta. A Mecsérit helyettesítő Kiss Sándor elhatározta, hogy Mecséri utasításainak megfelelően ellenáll és lövetett. Pár másodperc múlva a Bazilika alatti Sötét-kapunál tankágyúval lövetett bele a teli autóbuszba. A lövés után szörnyű látvány tárult a katonák elé. A busz mögötti fedezékben sok gyalogos is megindult befelé, ám a lövés után egymást taposva menekültek ki az emberek.