2018. június 5-én a Laskai Osvát Antikvárium és a Helischer József Városi Könyvtár közösen rendezte meg a dr. Kőrösy László emlékkönyv bemutatóját. A könyv a Libri Veteres Strigonii sorozat 7. része. A kötet igyekszik Kőrösy megjelent írásait összefogva közreadni: találhatunk benne verseket, és még a Dobogókő tündére című kéziratát is. 1918-ban, 100 éve halt meg Kőrösy László, ezért idén, 2018-ban Kőrösy László emlékévet tartunk. A könyvtárban július 13-ig látható egy kamarakiállítás, amely Kőrösy László lokálpatriótának állít emléket. Kőrösy gazdag életművéből az Esztergomban fellelhető művei láthatók tárlóinkban. A kiállításhoz hozzájárult Dömös Község Önkormányzata, a Főszékesegyházi Könyvtár és a Laskai Osvát Antikvárium is, amit ezúton is hálásan köszönünk!
A könyvbemutatón a megjelent vendégeket Kovátsné Várady Eszter, a Helischer József Városi Könyvtár igazgatója köszöntötte. A könyvbemutatót Pálmai Árpád egyházzenész, karnagy előadásai színesítették, többek között Zerkovitz Béla: Hulló falevél című dalát hallhattuk.
Prof. Prokopp Mária előadásában kihangsúlyozta, hogy Kőrösy mint tanár kitűnt szorgalmával kortársai közül és követendő példának tartja a mai nemzedéknek. Pécsi L. Dániel jelképművész tervezett egy Kőrösy címerpajzsot és emlékzászlót, ennek ikonográfiáját mutatta be, illetve tanulmányát elolvashatják a most megjelent emlékkönyvben. Szalai Béla nyugdíjas miniszteri biztos előadásában emlékezett meg Kőrösy Lászlóról.
Kőrösy László tanár, író lapszerkesztő és publicista 1856. június 27-én Esztergomban született. Születéskori neve Kucsera László volt. A Belvárosi elemi iskolába járt, ami akkor a Reáltanoda épületében volt. 1866-ban, az osztrák–porosz háború miatt a tanévet megszakították, mert az iskolákat és más középületeket hadikórházak számára lefoglalták. Ezért az elemi iskola negyedik osztályát neki is meg kellett ismételnie, így csak egy évvel később, 1867 őszén kezdhette meg gimnáziumi tanulmányait az esztergomi bencés főgimnáziumban. 1875-ben tett sikeres érettségi vizsgát.
Gimnazistaként már több újságban jelentek meg kisebb írásai, fordításai, amivel tisztességes kiegészítő jövedelemre is szert tett. Utolsó gimnazista évében diákújságot szerkesztett Óriások címmel, aminek harminc száma jelent meg.
Továbbtanulásként a tanári pályát választotta, ezért érettségi után beiratkozott a budapesti egyetem bölcsész karára. Irodalom professzora Gyulai Pál, német nyelvi professzora Heinrich Gusztáv volt. Emellett esztétikát is tanult. Jövedelemszerzés céljából Gyulai Pál előadásait gyorsírással lejegyezte, majd kőnyomatos eljárással sokszorosíttatta.
1879-ben végezte el a magyar-történelem-esztétika szakot. Ekkor Gyulai Pál ajánlására herceg Odescalchi Gyula lánya, Irma házi-tanára lett másfél évig, részben a család budapesti palotájában, részben Nyitraszerdahelyen a hercegi kastélyban. Még ezalatt az idő alatt, 1879 szeptemberében elvállalta az Esztergom és Vidéke című lap főszerkesztőségét (1892-ig látta el ezt a feladatot), 1880-ban pedig felvette hivatalosan a Kőrösy nevet, amit már diákkora óta írói névként használt. Mindemellett sikeresen letette tanári vizsgáját is 1881 tavaszán.
Budapesten még egyetemistaként 1878-ban megalapította az Esztergom Kört, aminek védnökéül sikerült Simor János hercegprímást megnyernie. Az Esztergom Kör az akkor budapesti egyetemeken tanuló, egykor Esztergomban érettségizett 40 diákból állt össze, egymás segítésére és Esztergom jövendőbeli társadalmi-szellemi életének serkentésére.
1881-ben visszatért Esztergomba, ahol ősszel megválasztották a Városi Reáltanoda (1888-tól Városi Reáliskola) helyettes tanárának, majd 1883-ban rendes tanárrá nevezték ki. 1882-ben szerezte meg a bölcsész doktorátust. Tanárként magyart, németet, történelmet, földrajzot és természetrajzot tanított, emellett a tanári és az ifjúsági könyvtár őre is volt.
Tizenegy évet töltött ezután Esztergomban. A tanári feladatai mellett legfőbb tevékenysége az Esztergom és Vidéke szerkesztése volt. Munkája nyomán az újság valódi társadalmi tényezővé vált Esztergom mindennapi életében, a közélet, a kulturális és társasági élet terén egyaránt.
Tanári feladatai mellett buzgón végzett publicisztikai és írói munkáján túl jelentős mértékben részt vett a város közéletében. Mint jó szervezői adottságokkal rendelkező, szorgalmas, nagy munkabírású és nőtlen fiatalember több városi egyesület életében hosszabb-rövidebb ideig tisztségviselő is volt: a Polgári Lövész Egyesületnek 1881-82-ben jegyzője, az 1882-ben a Hétfői Kör utódjaként létrejött Zenei Körnek Takács Imre elnöksége idején titkára volt. Az esztergomi Kereskedelmi Ifjúsági Egyesület titkárának, majd később elnökének is megválasztották.
1892-ben hagyta el Esztergomot. Kinevezték Budapesten a Fővárosi V. kerületi Főreáliskola helyettes tanárának. A következő tanévben tanárrá léptették elő. 1911-ig tanított a Főreáliskolában. Nyugdíjas éveiben Dömösön élt.
Kőrösy László 1897-ben nősült, felesége Kendöl Julianna volt. Két lányuk született, Júlia és Katalin. Felesége 1913. szeptember 8-án Dömösön halt meg, attól kezdve két kiskorú lányát egyedül nevelte.
Két munkájáról tudománytörténelmi értékük miatt külön kell szólnunk. Ezek közül elsőként az Esztergomban élt tudós Rumy Károlyról írt értekezését említjük, amely doktori disszertációja is volt. Berzsenyi Dánielről írt munkájával pedig egyetemi pályadíjat is nyert.
Igazi elismerést az 1889-ben megjelent Katolikus költők című irodalomtörténeti antológiájával aratott.
Az érdeklődők a könyvet a Laskai Osvát Antikváriumban tudják megvásárolni, illetve könyvtárunkból kikölcsönözni.
A rendezvényen készült fotókat a Galériában tekinthetik meg.
Hámosné Szőke Anna