Köztünk élnek… sorozatunk március 26-i vendége Vincze László festőművész volt. 84 éves korára körülbelül 8000 festményt festett meg. Nyaranta találkozhatunk vele a Kis-Duna sétányon, ahol elmélyülten fest. Szamoskéren született 1934-ben. Parasztcsaládból származik, a természet szeretetét környezetéből hozta magával. 11 éves koráig élt szülőfalujában, utána a Debreceni Református Gimnáziumba került. Ezt az iskolát nem végezte el, hanem egy szakközépiskolában folytatta tanulmányait. Félegyházi László szerettette meg vele a festészetet.
1957-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. Mesterei: Kádár György és Blaskó János. Portrékat, csendéletet és tájképeket készít. Végül az Egri Tanárképző Főiskola rajz szakán szerzett diplomát 1963-ban. Utána magántanulmányokat folytatott Miháltz Pálnál és Barcsay Jenőnél.
1957-től a galgahévízi Általános Iskolában tanított, majd 1960-ban került Esztergomba, a Felsőfokú Tanítóképző Intézet Gyakorló Iskolájába, majd a Felsőfokú Tanítóképző Intézet rajz tanszékén gyakorlatvezető lett. Az iskola legszebb lányát vette feleségül, és három gyönyörű gyermekük született. Fia, Vincze Gábor Péter színész már 2016-ban a könyvtár vendége volt.
Az élet, a fény és a zene szerelmese, a kecskeméti és a zsennyei művésztelepek gyakori vendége.
Természetelvű, a látványból kiinduló táj és portréfestő művészként a képzőművészet hagyományos vonulatát képviseli, ám ha a téma úgy kívánja, szívesen alkot konstruktivista, kubista stílusban is. Vérbeli festő, aki színekben gondolkodik, színekben él. Frissen, érzékenyen figyeli a levegő és a lélek rezdülését. Az ő élményeit csak akvarellel lehet igazán tolmácsolni. Biztosan bánik az olajtechnikával is, és bátran alkalmazza azt ünnepélyesebb témáknál. Témáit a természet, a települések hangulatát meghatározó házak, utcarészletek, mitológiai, bibliai történetek, csendéletek, aktok és portrék adják.
Sokat beszélt iskoláiról, a festészetről és a rajztanításról, ezért további életútjáról keveset ismerhettünk meg az egy órás beszélgetés időtartama alatt. Távlati tervei között szerepel a 85. születésnapja méltó megünneplése. Két városban, Mátészalkán és Baján szeretne kiállítást rendezni képeiből. Régi barátjáról, Kocsis Zoltán karmesterről fotó alapján készült portréit is szeretné közszemlére tenni.
Jó fizikumát annak köszönheti, hogy reggelente a Szent István uszodába jár úszni. Munkájához szívből kívánunk sok erőt és egészséget.
A beszélgetésről készült felvételt a Médiatárban, a fotókat a Galériában tekinthetik meg.
Hámosné Szőke Anna