„Te vagy az egyetlen magyar parfümőr. Mikor vetted észre, hogy különleges szaglóképességgel rendelkezel?
Ez egy nagyon aranyos kérdés, amire a gyerekek roppant bájos, de érthető butaságokat tudnak válaszolni, például, hogy vadakat terelő juhász, doktor néni vagy kukás úr szeretne lenni. Mindez a kezdeti érdeklődés kiderül 3-5 éves kor körül, amivel nincs is baj, na de az, hogy parfümőr… a parfümmel egy normális gyerek 13-15 éves korban találkozik először. Az orrom mindig is érzékeny volt, ez tény, és a pályaválasztásomig ösztönösen edzettem is, bár én ezt tudatosan nem rögzítettem magamban, hogy csinálom. Tizenéves voltam, amikor elkezdtem parfümériákba járni, ahol órákon keresztül hosszas beszélgetéseket folytattam az eladókkal a „Mik lehetnek ennek az illatnak az alkotóelemei?”, „Kihez milyen parfüm illik?” témakörökben.
Visszakanyarodva a kérdésed elejére, én már kicsi gyerekkoromban fura dolgokat “kiszagoltam”. Hárman vagyunk tesók, és Észak-Afrikában gyerekeskedtünk, ahol csak „kicsaptak” minket reggelente a partra és este „beszedtek”. Mi a foci helyett lementünk a partra és mint Cousteau kapitány ott áztunk egész nap a tengervízben, együtt úsztunk rájákkal, cápákkal, murénákkal, és mindenféle egyéb szuper állattal, varázslatos, színes világ volt, egy magyar kisgyerek orrának ismeretlenül izgalmas illatokkal, szagokkal telítve. (…)
Van olyan illat, amelyet nehezebben ismersz fel, mint a többit?
Nincs! Ez már csak amolyan parfümőr betegség, hogy elég könnyen felismerünk minden illatot. Képzeld el, hogy egy bálon találkozunk, és Te imádod a parfümömet, amit éppen viselsz, ezért odajössz hozzám megkérdezni, hogy milyen illat van rajtad. Különös, de létezik, hogy erre nem fogok tudni válaszolni – már csak a pszichológiai helyzet miatt sem – pedig én kreáltam az illatot. Mellesleg a parfümőrök többnyire különösen introvertált arcok, én viszont – legalább látszólag – ennek az ellenkezője vagyok, elég nyitott a személyiségem, és nagyon szeretek a szakmámról beszélni. Egy parfümőrrel viszont többnyire nem lehet leülni csak úgy dumcsizni. Nem kifejezés, hogy más nyelven beszélünk, például, ha láttad a Parfüm című filmet, egy kicsit beleláthatsz abba is, hogy mi van a fejünkben. (…)
A parfümkészítés teljes folyamatába nem mennék bele, hiszen az elég tág témakör. Ellenben a mozgást célba venném: elfoglaltságaid mellett szakítasz időt a sportra is?
(…) Gyerekkoromban mindig mindenfélét nyomtam, főleg a bonyolult extrém és technikai sportokat kedvelem, amikor nem tudom, miben fog végződni az elkezdett mozdulat. Imádok windsurf-özni, elég nagy magabiztossággal síelek, rögbiztem, kaszkadőrködtem (egy sör reklámfilmben is szerepeltem), gokartoztam, görhokiztam, alteltizáltam, minden hülyeségben benne voltam és vagyok. Ebből fix jelenleg is az úszás, a futás, a síelés és a windsurf.
Nem szeretem azt posztolni, hogy egy Burberry nyakkendős luxusdandyként dolgozom, igazából én egy szörfös csávó is vagyok, ami a privát közösségi oldalamon is meglátszik. Ez vagyok, annak ellenére, hogy olykor Cindy Crawford-dal tárgyalok, Nina Ricci dédunokájával borozok vagy Sir Roger Moore feleségének alkotok illatot. (…)
Hogyan képzeled el magad 10 év múlva, mi a legfőbb életcélod?
Pont ugyanezt fogom csinálni, mint ma, csak egy csapat topmodellből válogatott háremmel egy surf resort-ban. :) Viccen kívül, azt képzelem el, hogy a parfümkultúra beépült a mindennapokba, tanítok általános iskolától kezdve egyetemekig illatokról, és ismét vannak kicsi magyar műhelyek és márkák. Ezen sokat dolgozom, például a Pannonhalmi Apátságnak is fejlesztettem nemrég egy szappanszériát. Számomra rettentően fontos az összes apró kis magyar “gejzír”, ahol a kreativitás feltörhet a tömegtermékek korában és megszépítheti a mindennapjainkat.
(Részlet a moveitblondie.reblog.hu-n 2015. február 19-én készült interjúból.)