A Helischer József Városi Könyvtár online felületeire a héten beköltözött a szerelem. Ebből az alkalomból a Szerelmesek hetén egy író és egy költő szerelmes levelét hozzuk el Olvasóinknak. Mostani írásunkban Örkény István – hűen önmagához- 1 perc alatt történő szerelembe esésének történetéről tudhatnak meg többet.
Képzeljenek el egy 1970-es évekbeli buszt, ami egy forró nyári napon, zötykölődve viszi utasait a Mátrába. Az utasok között van egy 19 éves lány -gyűrűs menyasszony-, Nagy Angéla és egy 35 éves férfi, Örkény István. A híres író amint meglátta a fiatal lányt egyből szerelembe esett olyannyira, hogy alig öt perc után megkérte választottja kezét. Nagy Angéla így emlékezett vissza az esetre: „Kiszúrt magának a buszon, amikor apámhoz utaztam a Mátrába. Öt perce sem ismertük egymást, amikor közölte velem, hogy el fog venni feleségül. Hát ekkora nevetést a Mátra hegyei még biztos nem hallottak” - olvashatjuk Nyáry Krisztián: Írjál és szeress című művében.
Baán Szálló, Mátraháza
1947.IX.5.
„Kedves Kisasszony!
Gyakorlatlanul írom ezt a levelet; e téren tapasztalatlanabb vagyok, mint az angol udvari ceremóniákban. Szeretném az elején kezdeni, de azt se tudom, hol egy ilyen „ügynek” az eleje.
Sajnos, egy autóbuszban találkoztunk, s így – egyikünknek – át kell lépnie száz társasági gátlást. Az én dolgom, hogy bemutatkozzam, de ha megteszem, nem száz, hanem ezer terhelő adat szól ellenem. Mesterségem már egymagában is gyanús; ha leírom, hogy „író” vagyok, Maga nyilván valami korkely- bohém- csavargó- féleséget tisztel e néven. Könyveim tán megcáfolnák ezt, de könyveimet maga sosem olvasta. (Rutinom: 50 lépésről ismerem meg az olvasóimat. Maga nem az.) Ha megtetézem ezt azzal, hogy – anyakönyvi hitelességgel – mutatkozom be: elvált is vagyok, elhúzza az orrát. Mindez rossz ajánlólevél.
Érzem, hogy ezt a kis gyanakvást játszva oszlathatnám el azzal, ha felsorolnám a „meglátni és megszeretni” címszavait. Bizonyára enyhítő körülmény lenne, ha azt írnám, hogy „nem tudok Maga nélkül élni” Mindezt nem írom, mert nem így van, s az írók még az életveszély perceiben sem szeretnek hazudni. S egy emberi kapcsolat mindig életveszély. Ami van, az különben is több ennél; úgy érzem, hogy valami közünk van egymáshoz- vagy inkább: nekem Magához. Kérem, tekintse enyhítő körülménynek ezt.
Véget vetek e balkezes vallomásnak. Ha módot ad rá, előszóval fejezném be. Hozza meg ezt az áldozatot; íme, milyen hosszú levéllel áldozom én. (Legutoljára a fronton írtam ilyen hosszú levelet, kint a Donnál, fél nappal az oroszok áttörése előtt. Búcsúlevél volt.) S áldoztam még kétszer, hogy egészen kevéssé tiszteletreméltó emberek társaságát kerestem, csak azért, hogy közben láthassam Magát….”
És, hogy a levélnek milyen hatása volt és mi történt ezután, azt a Corvina Kiadó által 2018-ban Budapesten kiadott Nyáry Krisztián: Írjál és szeressél című könyvében megtalálhatják. A könyv könyvtárunkból is kölcsönözhető.