"...virág volt a vers" címmel 12. alkalommal rendeztük meg nemzetközi versmondó versenyünket ötven év felettieknek. Az ország minden pontjáról, Szlovákiából, a Felvidékről és Szerbiából is érkeztek versenyzők. A zsűri elnökének, Pusztaszeri Kornél színművésznek a munkáját Kovátsné Várady Eszter és Pifkó Anna zsűritársak segítették.
Minden versenyzőnek sok szeretettel gratulálunk, örülünk, hogy meglátogattak bennünket, és velünk töltötték ezt a napot.
Helyezések:
1. Miklenovics Aranka, Szabadka
2. Szirony György, Szigetmonostor
3. Bohák Anikó, Kéty
Különdíjat kapott:
Szűcsné Baráth Zsófia
Dr. Ungvári Tamás
Köszönjük a fődíjat a Grand Hotel Esztergomnak, a finom falatokat pedig a Pálinka Patikának.
A versmondó versenyen a következő nyitóbeszéd hangzott el:
Tisztelt Vendégeink! Kedves Versmondó Barátaink!
A magyar nyelv méltóságát és hivatását talán legjobban a költészetben bontakoztatja ki.
Az irodalmi érték, a nyelvművelés szándéka, az esztétikai élmény megosztása éppen úgy lehet a versmondás célja, mint „hogy együtt rendüljön meg és együtt ábrándozzék a költő soraival” az ember, ahogyan Szerb Antal írja.
A lírában a haza, a társadalom, a mély emberi értékek és érzések, a szerelem, a hit, a vágyakozás szólalnak meg – s mindezek közvetítése a versmondó feladata.
A rím, a ritmus átadása, a lélekrétegek kibontása szintén a vers közvetítőjének küldetése.
A líra hangulatiságát, tökéletességét, intimitással váltakozó tárgyilagosságát, esetlegességét, de mégis állandó voltát megragadni mai versmondóink feladata is.
A vers határterület – a senki földjéről a lélek mélyére vezet és kalauzaink ebben az utazásban a versmondók.
A versmondók, akik múltjukat, fiatalságukat, egykori élményeiket, kiforrott tapasztalataikat éppen úgy beleöntik a költői tartalmakba, mint a szívükben rejtőző kincseket.
Megválaszolhatatlan, kimondhatatlan, mégis nagyon személyes kérdések merülnek fel a lírában. Gondolhatunk itt Vörösmarty „ment-e a világ a könyvek által előrébb?”, vagy József Attila „miféle anyagból vagyok én?” kérdésfelvetésére.
Ugyancsak tőle, József Attilától származik mai versenyünk címe is:
„virág volt ez a vers, almavirág - -„ írja.
De talán ne is nevezzük a mai, különleges alkalmat versenynek, vetélkedőnek! Hívjuk inkább a vers, a versmondás ünnepének!
E gondolatok jegyében szeretettel köszöntöm a VIRÁG VOLT A VERS résztvevőit, akik közül többen is sokat utaztak, fáradoztak, hogy ma velünk lehessenek. Külön hálásak vagyunk ezért!
Tisztelettel köszöntöm a zsűri elnökét, Pusztaszeri Kornél színművészt, a Madách Színház társulatának tagját, aki több szállal is kötődik városunkhoz.
Idén két esztergomi zsűritag támogatja munkáját. Egyrészt Dr. Pifkó Péterné tanár, elkötelezett népművelő, az irodalom és a versek szakavatott ismerője, másrészt pedig Kovátsné Várady Eszter, könyvtárunk korábbi igazgatója, a „virág volt a vers” rendezvény megálmodója.
Jóvoltából tizenkettedik alkalommal fogadhatja az esztergomi Helischer József Városi Könyvtár a versek szerelmeseit.
Külön köszöntöm közönségünket, akik megtisztelték érdeklődésükkel programunkat és kollégáimat, akikkel hetek óta a verseny lázában égünk, akárcsak Önök!
Következzen hát a versmondás, hiszen mindannyian ezért gyűltünk ma össze!
Kívánom, hogy ne fáradjanak bele estelig „vagy míg az égi és ninivei hatalmak engedik” a versmondásba, vershallgatásba!
Legyen ez a nap ismét a líra, a vers, a költészet ünnepe!