Kiragadtunk néhány krimit az őszi könyvújdonságok közül: a Nem vagyok sorozatgyilkos egy 15 éves fiúról szól, akinek elég furcsa hobbija van. A gandzsa uraiban a Barbár állatok előzményeit ismerhetjük meg, visszatérnek Winslow hősei.
Október első napjaiban került a könyvesboltok polcaira Dan Wells regénye, a Nem vagyok sorozatgyilkos. A fiatal író 2009-ben debütált ezzel a regénnyel, amely annyira sikeres lett, hogy több mint 15 országba eladták a kiadás jogait, a filmjogok is elkeltek, és két folytatás is követte.
A Nem vagyok sorozatgyilkos a Dexter-könyvek nyomdokaiban jár, főszereplője a 15 éves John Wayne Cleaver, akinek furcsa hobbija van: hullák. John veszélyes, és ezt ő is tudja magáról. Megszállottan érdeklődik a sorozatgyilkosok iránt, de nem szeretne hozzájuk hasonlóvá válni. Pedig óriási a kísértés. Mivel gyerekkora óta a családja által üzemeltetett halottasházban segédkezik, hozzászokott a holttestek látványához és meg is kedvelte őket. Azok legalább az élőktől eltérően nem kérnek számon rajta minduntalan emberi érzéseket. Amikor egy brutális sorozatgyilkos elkezdi áldozatait szedni a kisvárosban, kénytelen felülírni a maga számára alkotott szabályokat, amelyekkel eddig kordában tartotta a benne lakozó sötétséget. Nyomozni kezd a tettes után, akiről egyre inkább az a benyomása: emberfeletti képességekkel bír.
Don Winslow a Barbár állatokban mutatta be Bent és Chont, a két drogdílert, akik mindent megtesznek azért, hogy megmentsék a lányt, akit szeretnek. A regény az egész világon átütő sikert aratott, Oliver Stone rendezte a filmváltozatát (a film Vadállatok címen került a hazai mozikba), most pedig itt van a Barbár állatokhoz vezető út, amire mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy egyenes és sima lett volna.
A minden mozzanatában teljesen eredeti családi saga az 1960-as években kezdődik és napjainkban ér véget, szereplői apák és fiúk, anyák és lányok, barátok és szeretők. Ahogy Ben, Chon és O folyamatosan küzdenek a kegyetlen drogbárókkal és a korrupt rendőrökkel, rájönnek, hogy a jövőjük elemi szinten fonódott össze szüleik múltjával. A két generáció állandóan egymásnak ütközik, és egyik oldal sem ússza meg sérülések nélkül, hogy aztán Bennek, Chonnak és O-nak a történet végén választania kelljen családjuk és egymás iránti hűségük között. A letehetetlenül izgalmas regényben nemcsak a Barbár állatok legfontosabb szereplői bukkannak fel, de még Frankie Machine és Bobby Z is, és persze drogdílerek, szörfösök, nyertesek és vesztesek, és végül a királyok.
Bemutatkozik a magyar olvasóknak az ausztrál Gordon Reece, aki a hazájában eddig tizenöt gyerek- és ifjúsági regényt írt. Reece képregényeket is ír, tagja a Spanyol Képregényírók Egyesületének. Legújabb könyvének, a Megtorlásnak a jogait tizenkét országban adták el.
A tizenhat éves Shelley szülei elválnak, s ő az édesanyjával egy félreeső vidéki házba költözik. Mindketten súlyos traumán vannak túl: az anya minden erejével igyekszik talpra állni a válás után, s ráadásul szembesülnie kell azzal is, hogy érzékeny, befelé forduló lányát kegyetlenül bántalmazták az iskolatársai. Anya és lánya félénkek, visszahúzódóak és engedelmesek – született áldozatok, vagyis Shelley kifejezésével: kisegerek. Járt utaktól messze eső házukban igyekeznek mindent újrakezdeni, s kis időre nyugalomra is lelnek. A törékeny béke azonban hirtelen szilánkokra robban, amikor egy éjszaka Shelley arra ébred, hogy az egyik lépcsőfok megnyikordul. Valaki betört a házba, s a két nő élete egyik pillanatról a másikra vérfagyasztó rémálommá válik.
A végére egy másik újoncot hagytunk: az angol Tom Wood első művét máris több nyelvre lefordítottak, és állítólag hamarosan megfilmesítik. Angol nyelven kapható már a szerző második könyve is, ugyanazzal a főszereplővel.
A főszereplő pedig Victor, egy szabadúszó bérgyilkos, akinek személyazonosságát senki sem ismeri, az internet útján lehet megbízni közvetítő révén – így rendszerint ő sem tudja, ki éppen a munkaadója. Erre majdnem rá is fizet, amikor Párizsban megöl valakit, hogy elvegyen tőle egy pendrive-ot: az akció végrehajtása után visszamegy a szállodájába, ahol egy egész csapat orgyilkos vár rá. Victor egy rakás hullát hátrahagyva elmenekül – de most először ki akarja deríteni, ki áll a háttérben.
A háttérben egy nagy hatalmú titkosszolgálat egyik embere áll, aki a maga szakállára dolgozik: a pendrive egy szupertitkos rakétákat szállító orosz hadihajó adatait tartalmazza, amely nemrég süllyedt el Afrika partjainál, úgy tudni, olyan mélyre, hogy nem lehet kiemelni. Ám ez megtévesztés, egy orosz tengerésztiszt műve, aki pontosan tudja, hogyan lehetne kiemelni a rakétákat, s ezt az infót akarta éppen eladni Párizsban. A titkosszolgálat embere magának akarta megszerezni az adatokat, hogy jó pénzért elpasszolhassa őket a nemzetközi fegyverkereskedelmi piacon. Victor kapcsolatba lép a munka internetes közvetítőjével, aki egy fiatal nőnek bizonyul – és a kétfős csapat együtt nyomoz tovább, együtt menekülnek amerikaiak és oroszok elől, míg a renegát titkosszolga legújabb bérgyilkosa (ugyanolyan contract killer, mint Victor) a nyomukba nem ér…
forrás: olvasoterem.com