Az esztergomi Városi Könyvtárban szép számú érdeklődő vett részt a könyvbemutatón a zord időjárás ellenére január utolsó hétfőjén. A Jászai Mari-díjas színésznővel Szűcs Anikó újságíró beszélgetett.
Négy éve járják az országot ezzel a programmal, igaz az utóbbi fél évben a nyár, és a Vígszínház próbái miatt elmaradtak a könyvbemutatók. Most újabb körútra indulnak. Barbara első receptes könyvét 2011-ben adta ki a Park Kiadó, melynek címe Abraka babra – Monológok a konyhámból, majd 2014-ben került kiadásra az Alkalomadtán – Aki szeret, etet, ugyancsak a Park Kiadó gondozásában, ahol elmondása szerint a Stahl és a Jamie könyveket is kiadták.
A négy színházban is játszó és szinkronszerepeiről ismert művésznő nemcsak a könyveiről mesélt: felelevenítette Spirit Színházbeli kulináris élményeit is a vastagon sós ínycsiklandozó perecekről, amit a közönség úgy „kajolt” hogy a szünetről alig akart visszaülni a nézőtérre. Ennek kapcsán hozta fel a közönség és a színészek közti távolság problematikáját, beszélt egyes színházak méreteiről, „nagyokról”, színész óriásokról, a Naptárlányokról, amiben épp játszik, hogy hogyan kapcsolódik ez a Semmelweis Egyetem Onkológiai Osztályához. A filmből lett színjáték valós történetet dolgoz fel: a kisvárosban unatkozó hölgyek nőegyletbe tömörülnek, akik minden évben naptárat adnak ki hidak, épületek fotóiról. Hogy nagyobb bevételre tegyenek szert, aktnaptárral rukkolnak elő, hétköznapi tevékenységeiket ezúttal ádámkosztümben örökítve meg. Az összegyűlt összeget a város onkológiai osztálya számára kapja, hogy valami újat tudjanak venni, akár egy kanapét, vagy bármi más berendezést. A naptár olyan sikeres lett, hogy egy egész új onkológiai szárnyat tudtak nyitni a kisvárosban. A darab rendezője Tallós Rita, aki maga is kemoterápián ment keresztül, ezért érezte fontosnak a történet hazai bemutatását. Hegyi Barbara maga is naptárlánnyá vált ezáltal: a társulat megvalósította a saját akt naptárát. 1 millió forint gyűlt össze az eladásukból, amit a Semmelweis Egyetem Onkológiai Központjának adományoztak. Jó csapatépítő és humánus akció volt ez a fotózás. Csak nők voltak egymás között, de a prüdériát nem volt könnyű levetkőzni. A művésznő szerint a lelki meztelenség sokkal nehezebb, mint a testi. Kitárni a lelkünket mások felé nehezebb. Könyvei ebben is segítettek. Ezekben szól arról a tragikus körülményről, hogy édesapját születésekor vesztette el. Viszont hálás azért, hogy csupa értékes nő, ember vette körül mindig őt a családban. Vallja – ki mihez szocializálódik, azt bírja, azt tűri: amikor férjével, Zoránnal a tízezres Arénában adtak közös estet, vagy mikor a Szegedi Szabadtéri Játékok nyáresti Rómeó és Júlia előadásaira gondolt vissza, ahol négyezer ember előtt kellett szerepeljen mint Capulettné; nem kis feladat volt. Viszont ott voltak vele a Hold és a csillagok, a szabad ég alatt az a hatalmas energia, nagyszerű élmény. Energiát tud adni az is, mikor örülnek az emberek neki, akár a színházban, akár főztjét illetően. Hozzáteszi, persze ahhoz produkálnia is kell valamit, hogy ez a pozitív erő, amit kap, fennmaradjon. 20 éve járnak össze barátnőivel advent idején csokoládét gyártani, bonbonokat készítenek ajándékba az ünnepvárás részeként. Ismerősei körében ez a tevékenység nagyon népszerű. Az együttfőzés és kísérletezés a legnagyobb öröm. Erre sarkall minket is: együnk, beszélgessünk, nevessünk nagyokat, jóízűeket, ő is ezt teszi. Éljünk jól, boldogan, boldogítsuk meg a mindennapokat. Erre tökéletes a konyha, ahol egy nő ki tud teljesedni, ahol ha nem minden nap kell rabszolgaként, időre főznie, hanem alkothat néha valami finomságot, ahol a régi darabokkal, nagyi bögréivel veheti magát körül, ott igazán otthonosan mozoghat.
Ínyenc receptötleteket is kaphattunk az est folyamán, amivel igazán interaktívvá tette az est további részét. Megtudhattuk milyen az a szexi reggeli. Bepillantást kaphattunk az interneten is elérhető werkfilmekkel a receptes könyv profi fotózásába, saját foodstylisttal, valamint a kulisszatitkokba. Ragaszkodott hozzá, hogy az ételeit saját maga főzhesse le, és nem valaki idegen szakács. 12 ételt főzött le minden másnap egy hónap leforgása alatt. Egyik nap bevásárolt, másik nap megfőzte az ételeket. Összesen 120 félét. Előételt, leveseket, főételeket, desszerteket. Kissé izgatott volt némelyiknél, hogy például egy mákos guba, ami nem egy fotogén tárgy, hogyan fog a könyvben majd mutatni.
Missziójának tekinti, hogy arra ösztönözzön mindenkit, aki útjába kerül, írja össze a családi recepteket, üljön le anyuval, nagyival, és jegyezzék le mindazt, amit mindig sütnek főznek. Hisz így született az ő könyv ötlete is, ilyen egyszerű módon, amiről kissé kikarikírozva beszélt. Néhányan igazán „eredeti” ötletnek tartották, hisz manapság ez oly „ritka” hogy valaki receptes könyvet adjon ki. Barbara egy gasztrobloggal kezdte, az azonban nem volt hosszú életű: 2009-ben kapott férje lányától szülinapra egy ilyen oldalt Áfonya és Ribizli néven (kutyáikról kapta a nevet). Még mindig kereng az interneten négy vagy öt recept, amiket ő pötyögött be betűről betűre, elmondása szerint fáradtságos munkával, de a gasztrobloggal sosem tudott igazán megbarátkozni. Aztán egy nap elkezdte a család összeírni az ételeket, amiket enni szoktak. És összegyűlt egy könyvnyi anyag. A színésznő mindig hangoztatja, imád enni, imádja az ízeket, az ínyenc ételeket, a gasztronómia a szenvedélye, de emellett gondosan vigyáz a vonalaira. Kihívásnak tekinti például, hogy minél kevesebb alapanyagból, minél kevesebb kalóriából kihozza a maximális ízt.
A könnyed és vidám est könyvdedikálással zárult, könyveit kedvezményesen vásárolhatták meg az érdeklődők.
A beszélgetésen készült fotókat a Galériában tekinthetik meg.
Kárpáti-Beneda Ágnes