Zalán Tibor (eredeti neve: Lipák Tibor) (Szolnok, 1954. augusztus 27. –) József Attila-díjas (1987) magyar költő, író, dramaturg, pedagógus, egyetemi tanár.
Szülei: Lipák Pál és Halápi Ilona. Testvére Pál, 1984-ben meghalt. Jelenleg Óbudán él. Két gyermeke: Sára (1982) és Judit (1985); felesége: Szentpétery Csilla, a Kanematsu Corporation japán cég üzletkötője.
Szolnokon született 1954-ben, Abonyban töltötte gyermekkorát, ott élt családja, sok emlék-képe fűződik ide („Öreg téglagyár, vízzel megtelt baggergödrök, szegénység és hatalmas nyarak. Iskoláit Abonyban, Nagykőrösön és Szegeden végezte el. 1972–1978 között magyar–orosz szakon szerzett diplomát a József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán.
Az egyetemi évek után Pestre költözik. 1979-ben lát napvilágot – a szombathelyi, Életünk folyóiratban - az Arctalan nemzedék című esszé, mellyel széles körű ismertséget szerez. Első verseskönyve, az 1980-as Földfogyatkozás. Előbb 1982–1985, majd 1991–1995 között újra a Kvassay és – ezzel párhuzamosan – a Semmelweis Szakközépiskola pedagógusa. 1995-től előbb a Törökbálinti Kísérleti Gimnázium, majd 1998-tól 2001-ig az óbudai Zsigmond Líceum vezetőtanára. Ma is ad drámatörténeti, drámaelméleti és dramaturgiai órákat a Théba Művészeti Akadémián (Théba Stúdió), illetve a Színház és Film Intézetben. Éveken keresztül kurzust vezetett az egri Eszterházy Főiskolán, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, illetve a békéscsabai Színitanházban.
Eközben a Kortárs folyóiratnál előbb segédszerkesztő, majd 1985–1991 között a versrovat vezetője. 1992–1997 között a Szivárvány, chicagói folyóirat budapesti társszerkesztője és az Iskolakultúra rovatvezetője, 2000–2001 között a Kelet főszerkesztője. 1997 óta a Kortárs Kiadó Új Látószög című sorozatának líraszerkesztője. 1996 és 2007 között a Kolibri Színház dramaturgja. 1997-ben kérik fel a hévízi Csokonai Vitéz Mihály Irodalmi és Művészeti Társaság elnökének is, a posztot 2003-ig vállalta el, de a társaság működésének mai napig egyik meghatározó alakja művészeti vezetőként, elnökségi tagként, tanácsadóként. 2000-től 2008-ig a Várucca című folyóirat, 2009-től a Magyar Teátrum színházi folyóirat főmunkatársa. 2003-tól 2005-ig a Duna TV Gong című kulturális hetilapjának műsorvezetője. 2005-től 2007-ig a zalaegerszegi Griff Bábszínház, 2008 óta pedig a Békéscsabai Jókai Színház dramaturgja, színdarabírója. 2012 júniusában debütál első magyarországi rendezésével. Irodalmi munkásságának fontos része a tehetségek felfedezése, gondozása, jóllehet – saját vallomása és interjúkban visszakövethető kijelentései szerint – visszavonultan alkot, és nem tartozik sem politikai, sem szakmai, sem szervezeti érdekszövetségekhez.
1989 óta szerzőtársa (dalszövegírója) Huzella Péternek, akivel három közös hanghordozót jelentettek meg és – többek között a Merlin a Kolibri, valamint a szombathelyi Weöres Sándor színházakkal – több sikeres gyermekprodukciót is létrehoztak. Számos publikációját olvashatjuk, drámáit, meséit folyamatosan játsszák színpadi és bábszínházi előadásokon szerte az országban és határainkon túl is. Időről időre fölhangoznak hangjátékai a rádiókban.
Rendszeresen jelennek meg kötetei.
A vallomásos líra hagyományos elemeit az avantgárd formaújító gesztusaival állítja meglepő, olykor paradox összefüggésekbe. Költészetére jellemző a hagyományos szövegegység felbontása, az irodalmi és képi elemek egybeszerkesztése. Hangjátékait rendszeresen előadja a Magyar Rádió.
Első írói húsz éve alatt talán két novellát írt. A próza későn találta meg, mígnem a 2000-es évek elején az Élet és Irodalom, illetve a Pozsonyban megjelenő Új Szó felkérte, hogy írjon nekik rendszeresen tárcákat, majd Dérczy Péter, az irodalmi hetilap akkori prózaszerkesztőjének javaslatára, ugyanebben a műfajban feldolgozta gyermekkorát. Artisjus-díjat is kapott a gyűjteményért, s ekkortól kezdett kisprózákat írni.
Műveiből:
Sakk-bástya (monodráma, 1979)
Gazdátlan hajók (antológia, 1979)
Madárúton (antológia, 1979)
Fasírt (Arctalan nemzedék), (antológia, 1982)
Álom a 403-as demokráciában (vers, 1984)
...és néhány akvarell (vers, 1986)
Hagyj még idő! (vers, 1988)
HI-SZEN, a guruló madár (meseregény, 1988, 2002)
Bongóc a tavaszban (mese, 1990)
Amerika, körülírások, munkapad (esszé, 1992)
Kívül (vers, 1993)
Áttűnések – áttüntetések (válogatott versek, 1994)
Aversion (vers, 1995)
Nem Mind Egy (antológia szerkesztő, 1996)
Királylányok könyve (mesék, 1996, 2007)
Papírváros (kimerülve, egy)(regény, 1998)
Mi kerül a vászonra? (gyermekversek, 1999)
A szomjúság nyelvén (vers, 2000)
Papírváros (eltévedve, kettő)(regény, 2002)
Azután megdöglünk. Kilenc drámai szöveg (drámák, 2004)
Szállás rossz ágyon (vers, 2005)
Elfogult írások (esszék, 2006)
Dani a Nagy Családi Erdőben (mesekönyv, 2009)
Göncölszekér (kisprózák, 2010)
A rettentő görög vitéz (mese, 2011)
Holdfénytől megvakult kutya (vers, 2013)
Szín-Játékok a Békéscsaba Jókai Színházban (drámaszövegek, vallomások, díszletek, előadásfotók, jelmezek, kritikák, 2014)
Zalán Tibor és néhány akvarell (többnyelvű válogatás, 2014)
Két színpadi játék (drámakötet, Fekete Sas, Bp., 2016)
Háry - A rettentő magyar vitéz (könyv 8-12 éves gyerekek számára, Kállai Nagy Kriszta illusztrációival, 2017)
Revizorr (Gogol-mentőöv a barbár reneszánsz idején) (dráma, 2017)
Bongóc kalandjai (mese - képeskönyv, illusztrálta: Tóth Alíz; Szülőföld könyvkiadó, Gencsapáti, 2017)