Köztünk élnek… – dr. Ungár Dénes

Dátum
Dr. Ungár Dénes

1960. augusztus 27-én születtem Balassagyarmaton. 14 éves koromig Kemencén, ebben a gyönyörű fekvésű palóc falucskában laktam. Apám 20, anyám 18 éves volt amikor megszülettem. A mi vidékünkön fiatalon összeházasodtak a párok, különösen akkor, ha mint anyám esetében továbbtanulását a szülői vasakarat meghiúsította. Ezt a Hunt családbeli Godó alapította kis falucskát tekintem máig szülőföldemnek.

Az általános iskolába közel 300 gyermek járt, továbbtanulási lehetőség a környékbeli városok középiskoláiban volt. Kedves plébánosom és pártfogóm, valamint szüleim javaslatára az esztergomi Temesvári Pelbárt Gimnáziumban végeztem tanulmányaimat. Az itt eltöltött négy év életem egyik legszebb periódusa volt. Példamutató tanáraim és remek pedagógiai érzékkel megáldott prefektusom biztosították a megfelelő légkört. Legtöbb barátom is ebből a körből származik. Mivel ahogy említettem anyám továbbtanulásához a szülők nem járultak hozzá, ugyanabban az évben apámmal és nagybátyámmal együtt ők is elkezdték gimnáziumi tanulmányaikat esti tagozaton (Ratkó korszakban a továbbtanuló lányok egy része gyermekkel, végzettség és férj nélkül tért vissza szülőfalujába). 1978-ban együtt érettségizett a család. További tanulmányaimat a Semmelweis Egyetem Általános Orvosi Karán folytattam.

Még ebben az évben ismerkedtem meg egy nagyon kedves gyógyszerész hallgatóval, akivel 5 év múlva házasságot kötöttünk. (1985-ben Kristóf, 1986-ban Bálint és 1988-ben Eszter nevű gyermekeink születtek.).

1984. szeptemberében avattak általános orvossá. Október elsején léptem át az esztergomi kórház „küszöbét” és Mátyus Lajos Főorvos Úr hathatós támogatásával a Sebészeti Osztályon kaptam állást. 1989. márciusában általános sebészeti szakvizsgát tettem, majd egy év múlva a Városmajori Ér és Szívsebészeti Klinikára kerültem, hogy érsebészeti szakvizsgát tegyek. Két évet töltöttem itt, majd szakvizsgát követően 1992-ben a Leuveni Egyetem Érsebészeti Tanszékén tölthettem egy trimesztert. Rövidebb tanulmányutat tehettem Magyarországon a miskolci és az ajkai érsebészeten dolgoztam rövid ideig, ahol speciális tevékenység folyt, vagy olyan műszerrel dolgoztak, amivel addig nem találkoztam. E rövid kitérőktől eltekintve az Esztergom és környéke betegellátása volt a feladatom különös tekintettel az érbetegségekre.

Közel harminc év sebészi tevékenysége után fellépő betegségem további sebészeti ténykedést nem tett lehetővé, ezért a Megyei Kormányhivatal Rehabilitációs Ellátási és Szakértői Osztályára kértem áthelyezésemet.