Pedagógus, pedagógia. Honnan erednek ezek a szavak? Nos, egyáltalán nem meglepő módon, európai kultúránk bölcsőjéből, Görögországból. Paidagógosz volt a megnevezése azoknak a művelt rabszolgáknak, akik az előkelők gyerekeit iskolába kísérték, a könyveiket vitték, majd a tanítás végeztével hazakísérték őket, és otthon felügyeltek rájuk. A szóösszetétel jelentése:
pais=gyermek; agein=kísérni, vezetni; paidagógosz=gyermekkísérő.
A római kultúrában is megjelent ez a foglalkozás, de náluk a pedagógus fő feladata már a gyerekek oktatása, nevelése volt. Pedagógia szavunk a görög paidagógoszból képzett paidagógia magyar alakja. Jelentésköre fokozatosan bővült, napjainkban főként a neveléstudományt, a nevelésre vonatkozó elméleti és gyakorlati ismeretek rendszerét jelöli.
A pedagógusnapot Magyarországon 1952 óta ünnepeljük. Ennek előzménye egy 1951-es minisztertanácsi határozat volt, amely a pedagógusok munkájának elismeréseként június első vasárnapját pedagógusnapnak nyilvánította. Régebben a parlamentben Kiváló Tanár, Kiváló Tanító kitüntetéseket adtak át, országos ünnepségeket rendeztek a jeles nap alkalmával. Mára az ünnep sokat veszített hivatalos jellegéből, az iskolákban elsősorban a gyerekek köszöntik nevelőiket. A kimagasló oktató-nevelő tevékenység elismerésére azonban ezen a napon adnak át kitüntetéseket napjainkban is, így például Arany Katedra Emlékplakett díjat adományoznak a kiváló pedagógusoknak ezen a napon.
-------
Forrás: hirstart.hu