Könyvtári beszélgetések programsorozatunk június 3-i vendége Viczián Ottó Jászai Mari-díjas színész volt. Viczián Ottó lételeme a színház, emellett pedig rengeteg külhoni színésznek kölcsönzi rendszeresen nem mindennapi orgánumát. A színésszel Bánhidy Vajk beszélgetett.
Az idei évad nem túl jól kezdődött számára, az első félévben a rá osztott szerep nem az őrá írt karakter volt. Most viszont Herczeg Ferenc Bizánc című darabjában a főszereplő Konstantin császárt alakítja az Újszínházban. Nagy változás volt, hogy egyik napról a másikra egy egészen más élettérben kellett megtalálnia a helyét. Lélekpróbáló feladat volt, de sokat segített neki, hogy egy remek közösség tagja. Szerencsésnek mondhatja magát, hiszen olyan tanárai voltak, mint Huszti Péter, Kerényi Imre, Benedek Miklós. Soha nem próbálták meg irányítani a benne zajló folyamatokat, segítették tudatossá tenni mindazt, ami addig ösztön szinten munkált benne. Sokat kapott tőlük, hittek benne – szép emlékeket őriz ezekről az időkről. Közel áll hozzá a történelem, nyáron éppen az 1453 című könyvet olvasta, ami Konstantinápoly elestéről szól. Herczeg Ferenc Bizánc című történelmi drámája a végső ostrom előtti időszakot és a birodalom bukását dolgozza fel. Mindezt az utolsó császár, XI. Konstantin szemszögéből. Már a könyv olvasásakor körvonalazódott benne egy elképzelés, milyen is lehetett az utolsó bizánci császár figurája, szóval nagyon is kedvére volt a szerep. A próbák során a karakter persze tovább formálódott, színesedett. Konstantin császár izgalmas alakja a történelemnek, aki egyszerre vesztes és hős. Vesztes, hiszen a valóságtól elzárva, félistenként élt sokáig. Végül azonban a török támadás szétrobbantotta a pazar illúziót, ami őt addig körülvette és ő ekkor vált hőssé. Míg a bizánciak nagy részét a megosztottság, az önös érdekek hajtották, Konstantin megpróbálta megvédeni a keresztény kultúra, és népe utolsó bástyáját, a várost, és ezért meghalni is kész volt.
Viczián Ottó nem szeret sokáig szövegkönyvvel a kezében próbálni. Jobban tud a rendező instrukcióira figyelni, mozgáshoz, szituációhoz kötni a szöveget, ha nem a példányt bújja. Általában rászán néhány napot és megtanulja a szövegkönyvet. Az olvasópróbára már szeret úgy érkezni, hogy szövegének nagy részét kívülről tudja.
A délután folyamán szó esett arról, hogy Shakespeare fordításai közül Arany János fordításai a számára legjobbak. Reményt kaptunk arra is, hogy a Babits Mihály Kamaraszínház műsorra tűzi Shakespeare Hamletjét, ahol Ottó Claudius szerepét szeretné megkapni, mivel ez a szerep az álma.
Viczián Ottót leginkább szinkronszínészként ismerjük, Adrien Brody színész szinkronhangja, emellett természetfilmeket és dokumentumfilmeket szokott szinkronizálni – ezt a munkát különösen kedveli. Kedves, őszinte, humoros embert ismertünk meg személyében.
A beszélgetést megnézhetik a Médiatárban, a rendezvényen készült fotókatpedig a Galériában.
Hámosné Szőke Anna